Európai csípőbőség

“Az alábbiakat szeretnénk közölni, hogy világossá tegyük, kik vagyunk: néha maga a létezés is idegennek tűnhet. A létezés olykor egyfajta visszafogott örömet és szépséget kínál. A madárdal, egy üveg bor, vagy a másik nem a természetben mind olyan hatalmas ajándékot jelenthetnek, hogy akár idegennek érezhetjük őket. Puszta ajándékként létezik barátság nagymenőkkel meg a nagymenők feleségével, és léteznek ösztöndíjak. Ilyen esetben jó a természet. Ebből az egészből azt kívánjuk, azt kérjük, hogy idegenekké lehessünk.”
Erik Beckman: Az idegenek

Egy figyelemre méltó történet

Igazi okos, összeszedett osztrák vagyok. A gondolataimat rendszeresen összegyűjtöm és rendezem. Ma is ellenőriztem minden felületet. A fejem és a gondolataim a helyükön; az arcom és az eszem rendben. Az osztrák család tiszta, szorosan összeforrott. A dánok vajon megnedvesítik az arcukat vacsora előtt? A belgák keze lehet-e valaha igazán tiszta? Az osztrák kezek tökéletesen tiszták és pedánsak az egész vacsoraasztal fölött. Az osztrák szellem erős, tiszta, és minden finnyásságot nélkülöz. Az osztrák ész szilárd és állhatatos, amikor a csengő reggelizni, ebédelni vagy sétára hív. Az osztrák levegő tiszta, egészséges és összeszedett. A brit levegő ködös, a dán nyirkos, az olasz ragacsos az izzadságtól és a behízelgéstől szennyétől. Az osztrákok megőrzik a titkokat. Egy osztrák elme mindig megbízhat a másikban. Az osztrák fiak tiszták, csendesek, és jó velük vadászni. A fiatal osztrák fiúk arcvonásai határozottak és makulátlanok. Osztrák istállómester vagyok, és nálam minden a helyén van. Az osztrák istállófiú jön és megy. Ez a jól informált, keménykötésű fiatalember nem vonja ki magát a nehéz teher alól. Megkenem a nyergeket, a kantárakat és a hámot. A zablát beteszem az állat szájába. Az osztrák ló tettre készen áll, erőteljes, alig várja, hogy elinduljon az erdőbe, a mezőkre, maga mögött hagy mindent, miközben félénk és menekülő prédáját üldözi. Az olaszok családcentrikus és pazarló emberek. Amikor a franciák kimennek az erdőbe, fogalmuk sincs, hogyan kell vaddisznóra vadászni. Az írek saját magukra vadásznak. Az osztrákoknak megvan a képességük és a józan eszük, hogy mindent szemmel tartsanak. Ausztriában nem kell ahhoz fényesre suvickolt tükör, hogy biztosan tudjuk, az osztrák arc rezzenéstelen, és soha nem ernyed el.

Trükkös történet

A dánok kerek barátságos és szomjas emberek, akiknek semmi kifogásuk a kutyák ellen. A dán kutyák kerek barátságos foltos teremtmények. A dán kutya mindig elő tud adni egy trükköt a kocsmában. Dán kocsmáros vagyok, az én házam a te házad is. A spanyol kutyák lusták, túl sok napsütés éri őket. A svéd kutyák karcsú kefélt szőrű és agyonbabusgatott teremtmények, pedigréjük hosszú és bonyolult. A svéd kutyatulajdonosok állandóan a kutyájuk pedigréjét meg a bundájuk állapotát hasonlítgatják a többiekéhez. A német kutyának nincs olyan trükkje, amit előadhatna a kocsmában. A dán kutyatulajdonosok melegszívű szomjas emberek, akik a kocsmában megosztják egymással gondolataikat és italukat. Az osztrákok soha nem osztanák meg a gondolataikat a négylábú barátaikkal. A dán kutyának nem kell póráz. A dán kutyák követik a gazdájukat, miként a gazdák is követik a kutyájukat a kocsmába. A svéd kocsma fertőtlenített behintőporozott hely kemény székekkel és lucskos amerikai zenével. A dán kocsma hangulatos, sötét hely vicces matricákkal és poszterekkel. Bejön a dán nőm. Meleg, ragyogó, színes teremtés, jó harsányan nevet. Az osztrák nő, a portugál nő és a finn nő nevetése szóra sem érdemes. A dán nő, ahogy bejön a kocsmámba, ragyogó és színes. A nevetése erős jó egészséges. A dán nő kellemesen szomjas, öröm a rendelkezésére állni. A kis dán kutya előadja neki a trükkjét a kocsmám asztalánál. A dán nő elneveti magát, és a poharát emeli mindazokra, akik látják és hallják.

Történet hússal és érzelmekkel

Mindenütt testek és nap. A spanyolok este a piactéren találkoznak egymással. A spanyolokat meleg, lüktető vér és erős kötődés hatja át. Az olaszok élete rövid. Az olaszok néhány órán át erősek maradnak ugyan, de nem bírják az ünnepség végéig. A spanyol bírják, ameddig csak tart. A finnek kibírják egy szó nélkül. Kibírják, de nem érdemes velük beszélni vagy megismerni őket. Ülnek csöndben, és semmi nem mozgatja meg őket, csak a finn tangó. A spanyolok mindenkivel mozognak és táncolnak. A spanyol mozdulat a mozdulatok ősforrása. A spanyol test a tánc teste. A spanyol nap a nap a nevetés fölött. A spanyol szív a mindig dobogó szív és a spanyol gyűlölet, valamint a spanyol szeretet a mi spanyol valóságunk. Mindent együtt táncolunk egy röppályán táncolok a nap alatt. A franciák megrendeznek egy darabot és a görögök játsszák el. A spanyol étel tartalmas étel, a spanyol szieszta egy jó mély alvás. A spanyol nő azért kel fel, hogy eljárjon egy jó kis flamencót. A spanyol férfi azért kel fel, hogy kiválasszon egy borjút a borjak közül, és megölje. A spanyol húsból kifolyó vért a spanyol nap szárítja fel. A spanyol nap mindent felszárít, ami volt, és másnapra nem hagy semmi nedveset. A brit naptól minden átázott marad. A britek sértődött, vérszegény, esernyős emberek. A barnára sült spanyolok este összegyűlnek, hogy nekihevüljenek. A spanyolok későig fent maradnak, és nem adják fel. Minden csupa test és napsütés. Minden csupa szív és nap és vér.

Történet a hidegről és a forróságról

Juha meglátogat. Másnap reggel van, friss, nyers, fagyos finn levegő, amely egyben tartja a testet. A finnek nem hajolnak meg semmi előtt. A finnek szívélyes, tekintélyes, ősz hajú emberek, és jó humorérzékkel viselik el az éghajlatot. Juha iszik egy keveset az üvegből, hogy megerősítse a vérét. Szüksége van rá, hogy ne fázzon, és egyenesen álljon. A finn erdőn zöld végtelenjén át autózunk. Itt mindig el lehet bújni, mindig lehet bogyókat szedni, mindig ad építőanyagot. Megépítettük a finn szaunát, és talán ittunk valami erőset. Nevezzük meg a talpon maradottakat. Egyetlen holland sem maradna talpon. Az ő vérükkel egyetlen brit sem maradna állva a finn deltában. Nézd, a spanyolok hogy dülöngélnek, a dánok csúszkálnak, a görögök meg csak összevissza. Én vagyok a finn asszony, és egyenes derékkal, jókedvűen állok a finn szauna előtt. Elmegy mellettem Aino. Tartózkodóan fejezi ki magát, közben oldalra néz. Igen, ismerjük az ellentéteket, tudjuk, mi a hideg, és mi a forróság. Az ellentétek hajtják át a vért az aortán és tartanak életben. Egyszer Portugáliában nyaraltam. Nem voltak említésre méltó ellentétek. Úgy emlékszem Portugáliára, mintha esett volna, holott sütött a nap. Finnországban az időjárás soha nem hagy kétséget. Mi vagyunk a finn túlélők. Ki más beszélhetne egyáltalán a túlélésről? A finn természet jeges, havas és magas finn fenyők borítják, amelyek fennmaradnak most és mindörökké. És valahol a fák között áll a finn szauna egy tó partján. Belépek, hogy leüljek, talán igyak egyet, és érzékeljem, hogyan lüktet a testemben a vér.

Egy történet, amely megtörténik

Minden nővérem az anyám és az anyáim anyái rövid szoknyát és apró csipkemelltartót viselnek. Franciaországban minden illat és nyelv. Alig fejezzük ki magunkat olyan szavakkal, amelyek k betűt tartalmaznak. A svédek és a németek szakadatlanul k betűt tartalmazó szavakat mondanak. Ezek nehézkes unalmas engedelmes elnyomott népek és minden érdekes illatot nélkülöznek. A h betűvel se nagyon bajlódunk. A britek kiejtenek, meg a dánok. A németek azzal a szándékkal kezdenek beszélni, hogy kimondják. A franciák szája beszéd közben erőteljes vonalakkal szórakoztatóan mozog. A francia ajka egy fonalat köt a beszélgetőtárs szájára és közelebb húzza mint egy kiscica. Feltaláltuk a csókot és továbbfejlesztettük a beszélgetést. Jean-Jacques óra után átjön a kávéházba. Várunk hogy beszélgethessünk és azután. Beszélünk hogy folytassuk a szájmozgást. A finnek azért beszélnek hogy visszatérjenek a csendhez. Az osztrákok azért beszélnek hogy ne kövessenek el hibát. A svédek azért beszélnek hogy egyetértsenek. A britek azért írnak hogy segítséget adjanak egy rejtvényhez. A luxemburgiak inkább nem írnának. Ott van minden, a szemközti arc rezzenéseiben – egy vékonyra húzott vonal az esemény és az eseménytelenség közt. Megjön Jean-Pierre. A franciák soha nem szűnnek meg. A franciák komolyan merik venni magukat, Jean-Jacques nem söpör végig vigyorogva a szobán. Jean-Pierre ívbe hajlítja a szavait, én teszek arra néhány lépést és békén hagyom a mellékmondatokat békén hagyom az igealakokat és az írásjeleket a szájpadláson a csók fölött.

Történet fuvallattal

Megjelennek a srácok a furulyáikkal. Elindulunk az ingoványon át. A juhok úgy mennek ide-oda mind puha felhők a völgyben. Az ír birka egy jó szép vastag gyapjas birka jó hanggal a torkában. Hamar kiküldöm a juhászkutyámat, tartsa együtt a nyájat. Az ír lány kezében egy szalag és ugrál fel-le. Az ír lány maga a mosoly és az élet. Jó erős szelek söpörnek végig a környéken. Körbeüljük a rágásnak jól ellenálló sózott birkahúst és eszünk. Egy erős meleg érzés közelít az ír asszony érzékeiből. A német nőben nincs érzékenység. A francia nő tudattalan. A holland nőnek mindent összevetve túl sok minden van az eszében. Az írek összességében jó vízálló emberek akik semmiért el nem adnák Írországot. Sétálok az ingoványon és talán a furulyámat is magammal hozom. Elbuknak az ítéletek elbuknak a döntések. Még az ír birkáknak is politikusnak kell lenniük. Egyenletesen erős kérdezősködő szél ér el bennünket a tenger felől. Ekkor megszólal a furulya és az ének. Az ír furulya makacs virtuóz hangszer sok ötlettel és játékkal. Az osztrák furulyában nem támad fel a szél. A francia furulyás csak szopogatja a furulyáját, a svéd darabokra töri. A portugálok ma nem játszanak, ők holnap játszanak. Az ír furulya tudja hogyan lehet odajutni és ott maradni. És amikor az ír asszony énekelni kezd a szél nem csillapodik nem az írek kiállnak mindenkiért akár van furulyája akár nincs az összetartozásért.

Egy történet al dente

Elhozom az erőmet és a dolgaimat az anyámhoz. Úgy megyek hogy a fivéreim észrevegyenek. Este összegyűjtöm a nővéreimet a házba. Az olasz nővérek nagyszájú nővérek akiket össze kell gyűjteni. A francia nővéreknek felvágták a nyelvét és nem lehet őket összegyűjteni. Csökönyös én-központú teremtések magassarkúban. A brit nővér nem hajlandó összegyűlni, inkább összeszedi magát, és odabent marad. A telivér fekete hajú kifejező szempillájú olasz nővéreknek mindig van mondanivalójuk. A svéd nővérnek nincs semmi mondanivalója. Kuncog és mosolyog és várakozik ahogy lemegy a nap. A dán nővéreknél kis varrótűk vannak hogy távol tartsanak maguktól. A portugál nővérek túl álmosak nem tudnak figyelni a begyűjtőkre. Az olasz nővérek egyenes háttal ülnek a széken és lehajtanak egy finom erős cukros fekete olasz kávét. A többiek kávézási szokásai szóra sem érdemesek. A svédek isznak de csak mennyiséget. Az olasz kávé erős zamatos és a leghelyesebb ezzel kezdeni a napot. Elég nagy vagyok ahhoz, hogy gondját viseljem a nővéreimnek. Nagy vagyok; tudok rájuk vigyázni és gondoskodni arról, hogy jól legyenek. Gondosan összegyűjtöm és megnevettetem őket. Hagyják összegyűjteni magukat és ilyenkor nincs bennük semmi ijesztő. Összegyűjtöm a nővéreket. Megmutatom az anyámnak, hogy sikerül. Ő olyan gyönyörű, ő az óceán és a hegyek és a föld. Nehéz lábasokban kavargat egy merőkanállal. Összegyűjtöm az olasz nővéreimet olyan erővel amelyet látni kell. Összegyűlünk az asztal körül. Az olasz család minden tagja tudja, hogyan kell tartalommal és jelenléttel enni és ülni. Ez akkor van amikor az olasz anya kipakolja a lábasait.

Egy történet fontoskodás nélkül

A luxemburgi határokat könnyű áttekinteni. Azokon belül és azok mögött élünk. A luxemburgiak tiszta precíz emberek. A luxemburgiak vasalt ruháik vannak olyan szegéllyel amelyek nem mennek szét. A luxemburgiak csúnya arcokat neveket és számokat nélkülöző emberek. Az osztrákok nem eléggé makulátlanok ahhoz hogy eltöröljék a nyomaikat és az arcvonásaikat. Az osztrákok az erdőben bekenik magukat a vaddisznóhús vérével. A luxemburgiak módos művelt emberek minden fontoskodás nélkül. A luxemburgi határokon túl minden ország egyfolytában fontoskodik. Minden luxemburgi otthonban tiszta felporszívózott padlón állhatunk. A görögök mezítláb sétálnak a konyha padlóján keresztül a fürdőszoba padlóján ki az előszobába. A luxemburgi férfiak soha nem mennek bele a sárba és soha nincsen piszok a körmük alatt. A luxemburgi kisbabák tiszták fehérek csöndesek. Aztán megnyertük az eurovíziós dalfesztivált. Én vagyok a névtelen arctalan számnélküli luxemburgi. Munka után leülök a konyhaasztalhoz egy pohár borral a kezemben. Az égbolt kifejezéstelen: néma. Az utca túloldalán a szemben lévő házban ül egy ember. Valószínűleg velem egykorú és meglehetősen hasonlít hozzám. Kerüljük egymás tekintetét. Amikor munka után leülök, az első dolgom ellenőrizni, hogy ott ül-e velem szemben, és tudom, hogy ugyanezt teszi ő is. Mennek az autók. Néha azonnal felkelek, gyakran ott üldögélek egy negyedórát. Az égbolt mozdíthatatlan, merev. Eléggé csöndes. Mint egy fedő a gondolatokon. Olykor megtörténhet, hogy órákon át ülve maradunk mindketten.

Egy történet

Mindennek van egy funkciója, ami összekapcsol. Talán nem mindig sikerül, de meg kell próbálni megtenni, amit lehet, azért, hogy az emberek és a dolgok működjenek. Én vagyok a svéd gazdálkodó, és a tennivalóim reggeltől estig egyetlen szabad pillanatot sem hagynak. Nem szivárog el a nap. A svéd nő gyönyörű, a testén a szőke szőr olyan, mint egy búzamező. A szeme olyan kék, hogy az ember látja, ha hazudik, és ő tudja ezt. A legtöbb dolog megy a maga útján. A svéd asszonyom az asztalra teszi a vacsorát, és kerül mellém egy sör is. Nem használunk fűszert és nem beszélünk sokat. Az olaszok a spanyolok túl sok fűszert használnak; ez nem tesz jót a vérnek. A túl erős fűszer miatt a vér feltolul a fejbe és nem jó ha ilyesmiben van részünk. Az embernek ki kell vennie a részét az életből különben teher lesz vagy nyűg. Megművelem a földet feltöröm és felfordítom a rögöket állatokat gondozok és megmondom a feleségemnek hogy ha akar nyugodtan dolgozhat meztelenül a virágágyásban. Körülvesz minket a tér. A csend. Meg kell próbálnunk boldogulni és nem feladni. Ám néha érzem a lábam alatt a föld fáradtságát és a mag nem ereszt gyökeret meg a televényben. Olyankor előfordul hogy éjszaka kimegyek a tehenekhez. A súlyos lélegzetük közt sétálok. Hagyom hogy a borjak lenyalják a sót a kezemről. Akkor aztán meglátom hogy volt-e eredménye annak amit végeztem a földön.

Történet hajóval

A nap mintázata betakarja a várost. A portugálok rendes higgadt emberek fejük felett a nappal. Nem aggódom. Mások aggódnak. A spanyolok hangos szenzációhajhász emberek élénk gesztusokkal. A francia nyugodtan üldögél egy darabig hosszú mondatokban. Azután az idegei remegni kezdenek. Ki dönti el azt hogy minek van súlya? Megmondom nekik jelzem nekik hogy nem akarom őket elvinni a saját kocsimmal. A britek locsognak mint a majmok a ketrecben. Keresek magamnak egy jó kis árnyékos helyet és ledőlök egy időre. Ha számít ami számít. A portugál busz jön amikor jön. És ha valahová portugál hajóval akarok menni akkor tehetem amikor megy. Ám ha elmennék valahová csak azért tenném hogy visszajöjjek nem azért hogy ottmaradjak. Kizárom magam az irányról és a menetről szóló beszélgetésből. Taxisofőrök vagyunk akik kivisznek egy csapat tengerészt a kikötőbe. A tengerészek hevesen lengetik a zászlót és felállnak egy kórusba. Német emberek, britek és franciák mondják, hogy akarnak valamit. Azt mondom nem kell hogy legyen belőlem valami. Már vagyok. Egy hajó sodródik a part felé. A tengerészek összekapaszkodnak, ahogy felmennek a hídon, mosolyuk kivillantja szabályos, fehér fogsorukat. Megmondom a portugál társaimnak hogy ha tényleg mg kell valamit számolni akkor számoljuk meg a hullámokat a halakat a szelet.

Egy feltárandó történet

A német anya minden dolgok anyja. A német anya tudja, mikor avatkozzon be, és mikor hagyja nyitva. A brit anya félti a fiait és a lányait. A dán anya el nem menne otthonról szivar nélkül. A német anya mindig kiválasztja, milyen ruhát viseljen a családja, hogy könnyen észrevegye őket a tömegben. Szembenézek azzal, hogy úgy nőjek fel, mint egy rendes állhatatos német anya. Ragaszkodom ahhoz, hogy felismerjem a különbséget a dolgok között. A német anya határozottan áll a konyhaajtóban. A német anya ismeri a különbségeket és a formákat és a határokat. A német anya tudja, mi hová való, és nem kell hangosan mondania. Gyakorlom, hogy minden szándékok anyja legyek. Gyakorlom, hogy mindentől elkülönítsem az érzelmet. A svéd anya mindig mindenbe beleviszi az érzelmeket, és nem tudja különválasztani a gyászt az örömtől. A francia mindent összekever. A luxemburgi anya mindent csak a luxemburgi határig tud befogadni. Állhatatosan gyakorlom, hogy német anya legyek. Mindennek megtanulom a pontos helyét a konyhában és az előszobánkban. A német gyermekeknek erős rendes állhatatos német anyákra van szükségük hogy megmutassák nekik hogyan birkózzanak meg mindennel. A német férjeknek muszáj hogy nagy mennyiségű szilárd izmos húsuk legyen hogy nyugalom legyen a házban. A német anyáknak nincs szükségük arra, hogy egymással beszélgessenek. Állnak rendületlenül, és figyelik az előszobát. A német anyák nem isznak alkoholt, hogy lefekvés előtt leöblítsék a napot. Tele a kezük, és nem kell sírniuk vagy mindent megérteniük, hogyan lett.

Egy történet, amelyben utazhatunk

Azt tehetem amit akarok de mi az. Ha valaki ott fekszik és segítséget kér akkor segítek. Utána megyek és korcsolyázom egyet a csatornán. Hadd menjen. Én vagyok a holland agglegény és sokat edzettem a jégen. Jégkorongoztam, versenyeztem korcsolyában rövid és hosszú távon is. Olyan gyorsan megyek, amilyen gyorsan csak akarok, méghozzá a csatornán bárhová. Senki nem fog megállítani. Meg tudok állni magamtól. Amikor a britek elérnek egy bizonyos pontot, nem tudják leállítani magukat. A spanyolok addig nem állnak le, amíg tart az ünneplés. A franciák csak azért állnak meg, hogy újra kezdjék. A portugálok nem állnak le, mert el sem kezdték. A luxemburgiak a luxemburgi határokon belül maradnak. A belgák bizonyos időközönként megállnak és újra nekiindulnak a belga függönyök mögött. Én akkor indulok el és akkor állok meg, amikor akarok. Meghalhatok, vagy élhetek úgy, ahogy akarok. Oda mehetek ahová akarok de hol van az. Egyre messzebb korcsolyázom a holland csatorna jegén. Mehetek gyorsan vagy lassan ahogy kívánom de hogy kívánom. A hollandok kedves nyitott emberek akik mindig odanyújtják a kezüket. Jó és rendes emberek vagyunk akik nem okoznak gondot amíg azt tehetjük amit akarunk. A kérdés nem az, hogy mit vagy mikor, hanem hogy hogyan. Gyorsan haladok, magabiztos vagyok, de úgy tűnik, mindig van valaki mögöttem vagy előttem. Az én nyelvemben sok nyitott felület van, szilárd és törékeny a feneketlen mélység fölött, ahol az ember semmiről nem mondhat túl sokat. Naponta három-négy órát korcsolyázom. Néha olyan érzés, mintha a jég meg akarna repedni. Kicsit tovább megyek.

A jó történet mindig egy ügyről szól

Az érdekes történet mindig gyilkosságról szól. Teázni mindig lehet. Mindig kellemes és alkalmas. A tea nyugtató erősítő és állandó. Tejjel szereted ugyebár? Van egy macskád a kanapén és egy másik a lábadnál, nem igaz. Így telik el a brit nap, a brit esztendő. Nyáron nőnek a rózsák. Lehet, hogy ekkor történik egy gyilkosság a környéken. Állok a megígért rózsakertemben, és azon tűnődök, hogy esetleg történik valami különös dolog. Hirtelen átjön Jane egy csésze teára. Talán észrevettem valami furcsát, igaz? Úgy viselkedem, mint mindig, és mutatok neki néhány rózsát. Láttad mostanában Alant, kérdezi. Másokat igen, Alant nem. Nyugodj meg, Jane, igyál egy kis teát. Mindig történik gyilkosság és gyilkossági kísérlet. A szándékos gyilkosságok Ausztriában, Luxemburgban, Olaszországban és Belgiumban történnek. A hirtelen felindulásból elkövetettek inkább Spanyolországban, Finnországban és Hollandiában valószínűek. Svédországban magukat ölik meg az emberek. Az angolok jóravaló szórakoztató emberek akiknél belül történik valami. Juhokból készült pulóvereket és kardigánokat hordunk. A ruhadarabok tartósak és teljesek és mindent egyben tartanak és semmit nem mutatnak meg maguk alatt. Megállok a hentesnél egy kicsit csevegni. A hentes egy gömbölyű barátságos szép szemű sokat látott teremtmény. Amikor elindulok haza, egy kitűnő nyers véres elgondolkodtató viccel búcsúzik el. Kielemzem. Az egyik macska megkarmolja a lábamat, kilyukasztja a zoknimat és a bőrömet. A másik cica előbújik, dorombol, és tisztára nyal. Az ember azt fogadja el amit kap és valamihez kezd vele. Valamit, amin megy és eltűnődik, valami érdekeset.

Egyetlenegy történet

Görög büszkeségemet meg akarom tartani, nem akarom elveszíteni. Kimegyek a görög földdarabomra, és ott van. A görög földből nőtt ki a világ. Olajfákat termesztek a földön, ahol egykoron görög zsenik tapodtak. Apró kecse görög kecskék szaladgálnak, és otthagyják a nyomukat. A fekete görög kecske felugrik az étterem tetejére, és bedugja kis fejét a békés görög faluba, és mindent jóváhagy. Tehát az olaszok azt állítják, hogy van történelmük, tehát a németek és a finnek is történelmet követelnek. A szerény görög asszonyok feketébe öltözve együtt sétálnak vissza, és soha nem felejtenek. Mások továbbra is felejtenek. A belgák felejtenek, a dánok nem emlékeznek. A luxemburgi embereknek nem jut eszükbe semmi, amire emlékezniük kellene. Hajlott háttal sétálok a görög lombok alatt, hogy összeszedjem az olajbogyóimat. A görög kecskék odafutnak. Ugyanolyan zajt csapnak, mint a kezdetektől fogva mindig, de vajon ki emlékszik? Állok a fáim mellett, és ez mindennek a kezdete, de ki adja meg a büszkeségnek az őt megillető helyet? Az olasz vér egyre forr a franciák ok nélkül kifakadnak. Állok a görög alkonyatban éppúgy ahogy korábban ők. A fekete görög asszonyok csendben biccentenek egymásnak az úton a szamárhátról.

Egy történet háttér nélkül

Ha odanéz az ember, láthatja. Nincs rejtegetnivaló. Ha az ember arrafelé néz, egy házat lát. Felépült. Egy nagy erős ház a jövő számára. Történhetnek dolgok történnek most is. Mi, a belga nép, gazdag tapasztalatokkal rendelkezünk, és sok különböző fogást szeretünk. Nos, előbb vagy utóbb találkozókat szervezünk az ovális asztal köré. Azután bezárjuk az ajtót. A svéd ablakok és ajtók mögött ülnek a szomorkodó és gyászoló svéd emberek. A belgáknak nincs rejtegetnivalójuk, nekünk miért lenne? A belgák kitűnő melegszívű jókedvű emberek. Nem hazudok, miért is tenném? A belgák ismerik a megosztás fontosságát, és mindent tudnak az elválásról. Igen, a belgák meg tudják különböztetni a különlegest, az egyénit és a különöst. Igen, ismerjük a kirívót és a kihívót. Vajon lesz-e feszültség a falak között? Ha már széthúztuk a függönyt, minek húznánk be újra? Nézzük meg, hogy illik az ablakhoz. A finnek attól félnek, hogy megőrülnek a magánytól. Az ő függönyük soha nem hull le. A franciák elrejtőznek a sötétben. A hollandok egymás között bújnak el, az írek a birkáik között. A dánok saját testükben rejtőznek el, a luxemburgiak pedig a luxemburgi határokon belül. Péntekenként a feleségemmel, a munkatársammal és az ő feleségével kanasztázunk. A belgák nem rejtenek el semmit, mi hogyan tehetnénk? A feleségem osztja ki a lapokat. A munkatársam mellékesen szóba hoz valamit. Megemlít pár nevet. Az asszonyoknak erős lapjuk van. Mellékesen szóba hozok valamit, és kigombolom az ingen felső gombját. Az asszonyok megnyerik az első, megnyerik a második leosztást. A munkatársam elsüt néhány célzatos poént. Később elmegyek a munkatársammal, és megiszunk egy sört.