Veszélyes álmok

A téli számában a New Humanist a gazdag tech-ipari mecénások megkérdőjelezhető ideológiáit vizsgálja. Miközben az Elon Musk Neuralinkjéhez hasonló szervezetek olyan termékeket fejlesztenek, amelyek potenciálisan forradalmasíthatják az egészségügyet, az innováció megelőzi a szabályozást, ami komoly etikai kérdéseket vet fel.

A jólét kapuőrei

Peter Ward újságíró a hatékony altruizmus és a hosszútávúság növekvő népszerűségét vizsgálja – a kapuőr ideológiákat, amelyek a világ néhány leghatalmasabb vállalatának vezérelvévé váltak. Ward felteszi a kérdést, hogy vajon e mozgalmak radikális eszméi fenyegetést jelentenek-e a társadalomra.

A hatékony altruizmus, miközben azt állítja, hogy a jótékonysági szervezeteknek nyújtott nagy összegű adományok révén életeket ment meg a fejlődő országokban, “figyelmen kívül hagyja a segélyezés számos összetettségét” – írja Ward -, “elsiklik a nem szándékolt következmények felett” és figyelmen kívül hagyja az életminőséget. A vagyonát stratégiailag megosztó kriptomilliárdos Sam Bankman-Fried ellen indított csalási és pénzmosási ügy rontotta a hatékony altruizmus hírnevét – írja Ward. És mégis, az etikai korlátainak ilyen demonstrációi ellenére a filozófia már szilárdan gyökeret vert az egyetemi kampuszokon és a globálisan befolyásos vállalkozásokban.

A jövő generációinak védelmét célzó hosszú távú liberalizmust eközben gyakorlatilag eltérítették az olyan technológiai óriások, mint az OpenAI és az Anthropic, akik “úgy vélik, hogy a … technológia biztonságos fejlődésének kulcsa az, hogy – kényelmesen – ők maguk vállalják a fejlesztést” – írja Ward..

Kritikája folytatódik: az ideológia céltudatos összpontosítása azzal vádolja, hogy figyelmen kívül hagyja a jelen problémáit, mint például a szegénység és az éghajlatváltozás; a longtermisztikus közösség kapcsolatai a transzhumanista mozgalommal, amely az emberek technológiával történő módosítását támogatja, és “az IQ és az intelligencia megszállottsága” eugenikus hitekre utal; és a megagazdag filantrópok túlméretezett politikai befolyással fenyegetik a demokratikus folyamat aláásásával..

Technológia az agyban

Etikai aggályok állnak Moheb Costandi tudományos író kiborgkutatásának középpontjában is. Az agy-számítógép interfészek (BCI) egyre szélesebb körű alkalmazását kontextusba helyezve Costandi felismeri, hogy a beültethető chipek a kommunikáció és a részleges rehabilitáció megkönnyítésével drámaian javítják a gerincvelő-sérült vagy neurológiai betegségben szenvedő emberek életét. Az eszközöket a neurológiai betegségek egész sorának kezelésében is lehetne alkalmazni, az epilepsziától kezdve a depresszión át a depresszióig és esetleg az Alzheimer-kórig. Ezek az alkalmazások azonban még a fejlesztés korai szakaszában vannak, és az eredmények vegyesek.

Mindeközben “a piacon egyre inkább elérhetőek a viselhető BCI-k, amelyek nem igényelnek sebészeti beavatkozást, gyakran ambiciózus állításokkal és kevés szabályozással” – írja Costandi. Elon Musk Neuralink nevű vállalata, amely alig nyolc év alatt a terület egyik vezetőjévé vált, az egészséges emberek számára készült BCI-k létrehozását tűzte ki célul. Musk ambíciója, hogy olyan kereskedelmi forgalomba kerülő eszközöket fejlesszen ki, amelyeket milliók használhatnak az emberi agy teljesítményének fokozására és a fizikai képességek fokozására.

Míg e technológiai fejlődés nagy része üdvözlendő, Costandi figyelmeztet, hogy döntő különbség van a fogyatékkal élők segítése és az egészséges emberek képességeinek növelése között. “Miközben a terület ugrásszerűen fejlődik” – írja Costandi – “kérdéses, hogy a kutatások hogyan folynak”.

A résztvevők kiválasztásával, a magánélet védelmével és a személyes adatok biztonságával kapcsolatos aggályok, valamint a társadalmi zavarok, amelyek abból eredhetnek, hogy egy személy viselkedése feletti kontroll érzése, vagy talán még identitástudata is megváltozhat. “Bár a BCI-k forradalmi lehetőségeket rejtenek magukban” – írja Costandi – “szigorú szabályozásra és megfelelő adatkezelésre van szükség ahhoz, hogy a technológiát biztonságosan és méltányosan lehessen használni”..

Vejemberek

A lapszámban máshol Peter Salmon a vérátömlesztés folyamatos megszállottságát vizsgálja, mint az emberi élet meghosszabbításának vagy az öregedési folyamat megállításának módját. A New Humanist rendszeresen dokumentálja a történelmet a vérátömlesztés történetét, a XVII. századi első kísérletektől az 1818-as első emberről emberre történő vérátömlesztésig és Alekszandr Bogdanov szovjet tudós 1928-as, “fiatal vérrel” végzett szerencsétlen kísérleteiig.

Bogdanov, aki hemolitikus transzfúziós reakcióban halt meg, a kozmisztika híve volt, egy szocialista utópisztikus filozófia, amely az emberiség etikai kötelességének tekintette nemcsak a betegek gyógyítását, hanem a halál legyőzését is. A szocialista eszméi újból népszerűvé váltak a transzhumanizmust valló milliárdosok körében, akiket olyanok testesítenek meg, mint a technológiai mogul Bryan Johnson és az Ambrosia start-up cég, amely “fiatal vérátömlesztést” kizárólag a szupergazdagok által megfizethető áron kínál.

Mégis Salmon visszhangozza Ward aggodalmait a transzhumanizmussal kapcsolatban. A mai technológiai milliárdosok és a hosszú élet hívei figyelmen kívül hagyják az altruista aggodalmakat az innováció kapitalista modellje javára, amely elválasztja a gazdagokat a szegényektől. “Miközben az emberiség javát hirdetik”, figyelmeztet Salmon, “általában az individualizmus egy szélsőséges formája áll a középpontban.” .

Az Alastair Gill véleménye.

Translated by

Co-funded by the European Union