Trump olyan időszakban tér vissza a Fehér Házba, amikor a globális tét minden eddiginél nagyobb. Mi várható kiszámíthatatlan külpolitikájától, és mit jelent ez a nemzetközi szolidaritás, a geopolitikai stabilitás és a demokratikus értékek szempontjából?
Európai szempontból ez az amerikai választás mindig is többről szólt volna, mint a távolból való megfigyelésről. Miután tanúi voltak Trump első ciklusának katasztrofális külpolitikai intézkedéseinek, még a saját demokratizálódó elképzeléseikkel rendelkező európaiak sem favorizálták az újraválasztást. Harris demokrata jelölése elfogadhatóbb volt Európa sok, egyre növekvő számú szélsőjobboldali szavazója számára – jobbra hajló politikája stabilabb globális gazdasági fejlődést kínált a geopolitikailag bizonytalan időkben. Trump “Amerika az első” oligarchiája más piacokat is lógva hagy, ami sok konzervatív európai zsebét aggasztja majd..
De nem a globális piaci instabilitás veszélye az egyetlen ok az aggodalomra. Mióta Trump az USA utolsó elnöke, Európában eszkalálódott a háború. Ha Trump visszavonná az USA Ukrajnának nyújtott támogatását, ahogyan arra következtetni lehetett, nem csak a pénztárnál lévő számla fog megdőlni.
“2022 januárjától 2024 áprilisáig az USA az Ukrajnának nyújtott pénzügyi támogatás 27 százalékát biztosította” – írja Cassia Scott-Jones a Új Kelet-Európa számára. ‘A hat hónapos kongresszusi patthelyzet alatt, amely 2024 áprilisában ért véget … Ukrajna az orosz rakétáknak csak 46 százalékát fogta el … Az azt megelőző hat hónapban Ukrajna a rakéták 73 százalékát fogta el sikeresen. A támogatás elmaradásáról szóló számadatok önmagukért beszélnek.
“Trump narratívája mindig is azon az állításon alapult, hogy Oroszország az ő felügyelete alatt nem merte volna megszállni Ukrajnát” – folytatja Scott-Jones. Az érvelése végül ennek a pózolásnak a “háború 24 órán belüli befejezése” felemelkedését jósolja: “A történelmi rugalmasság azt sugallja, hogy Trump álláspontja eltolódhat az USA-nak a világban erős, domináns hatalomként való politikai narratívája fenntartásának szükségességével kapcsolatban.”.
Az, hogy egy szórakoztatóművész szeszélyei ismét a mindennapi politika részévé válnak. Csakhogy a tét ezúttal még nagyobb. Amikor meghallgattam Catherine Ashton főelőadását a Humán Tudományok Intézetének idei Humán Tudományok Fesztiválján, először zavarba jöttem a közömbösségétől, amikor arról kérdezték, hogy Trump kilépett az iráni atomalkuból, egy olyan megállapodásból, amelynek 2015-ben ő volt a közvetítője.
Trump akciója egyetlen gyors manőverrel romba döntötte a nehezen kivívott tárgyalásokat, Ashton válaszában mégis tréfásan utalt szállodaépítési vállalkozására, utalva arra, hogy még Trump is érdekelt a Közel-Keleten. Később úgy olvastam hűvös válaszát, hogy nem hagyta, hogy a veszteség elsőbbséget élvezzen, és alkalmazkodott ahhoz az állásponthoz, amely nyitva tartja a tárgyalóasztalt. Lehet, hogy a közel-keleti békekísérletek a gazdasági alkudozásra támaszkodnak? Trump, aki még csak nem is a világ legügyesebb üzletembere, inkább a NATO-t fogja destabilizálni, még szabadabb kezet adva nemcsak Putyinnak, hanem Netanjahunak is.
Növekvő aggodalomra ad okot, hogy pontosan mi marad a nemzetközi szolidaritásból és válságkezelésből, ha egy nagyhatalom nemcsak kihátrál a megállapodásokból, hanem még megosztóan is beleköt a dolgokba. Trump “fúrj, bébi, fúrj” ígérete veszélyesen súlyosbítja az éghajlatváltozást. Terveinek hatását nem szabad alábecsülni. A bevándorlók tömeges deportálását is javasolta. Az, hogy az éghajlat és a kitelepítés összefüggő kérdések, látszólag kellemetlen tény, amely mindannyiunkat kísérteni fog.
Trump számára nem idegen a mások elméjének és testének kizsákmányolása. Az, hogy “a nők védelmezőjeként” próbálta ellensúlyozni Harris abortuszjogokért folytatott kampányát, rossz szájízt hagyott maga után: ennek a majdnem elítélt erőszaktevőnek nemcsak a republikánus párt miatt kellett megnyernie ezt a választást, hanem azért is, hogy elkerülje a valószínű börtönbüntetést. Az az üzenet, hogy a bántalmazók megvédhetik magukat és kikerülhetik a törvényt, ha elég erősek, pusztító csapás az áldozatok jogaira.
Amerika demokráciáját – amelyet szavazatvásárlás és hamis állítások aláássák – belülről rombolják szét. Európa saját politikai tájképe – az uniós parlamenti választásoktól a nemzeti választásokig – a radikálisabb választási kampányok felé tolódva, bőséges figyelmeztetést nyújtott. Most már csak az a kérdés maradt, hogy nem hagyjuk-e, hogy ez a demokrácia végét jelentse.
Published 6 November 2024
Original in English
First published by Eurozine
© Sarah Waring / Eurozine
PDF/PRINT
After over 20 years of publishing for free, Eurozine needs your support to get through an exceptionally lean year.
Become a Patron and get exciting perks for your help!
Want to hear a human voice?
Listen and subscribe wherever
you get your podcasts.
Subscribe to know what’s worth thinking about.
Donald Trump’s impending return to the White House has broad repercussions. His unpredictable approach to foreign policy could leave an even greater impact on the world than it did in his first term. Both Kyiv and Moscow have been preparing for the potential scenario of a second round.
The first win in Germany’s state elections since the Nazi era, gains in European Parliament, another bid for power in France and new UK seats – the far right has seemingly raised its game this year to make political advances. How should progressives interpret extremist voting to counter dissatisfaction?
