Verseny az idővel és a csalással

A COVID-19 világjárvány nyomán az Európai Unió (EU) elindította a legambiciózusabb helyreállítási tervét a Marshall-terv óta. A helyreállítási és rugalmassági eszköz (RRF), amely a NextGenerationEU kezdeményezés egyik sarokköve, elképesztő összegű, 723 milliárd eurós támogatást és kölcsönt ígért a tagállamoknak.

Most, a 2026-os határidő közeledtével kritikus kérdés merül fel: Beváltják-e ezek az alapok azt az ígéretüket, hogy Európát talpra állítják, vagy ehelyett bizalmi válságot idéznek elő az uniós polgárok körében, és könnyű célpontot kínálnak a szélsőjobboldalnak a folyamatban lévő EU-ellenes kampányában?.

A programot egyre többször vizsgálják átláthatósága, csalásveszélyessége és a végrehajtásával kapcsolatos kihívások miatt. Az RRF integritása is kérdéses, amint azt a közelmúltban történt csalások sorozata is mutatja.

2024 júniusában az Európai Ügyészség (EPPO) letartóztatta három feltételezett bűnszervezet az alap becsapására létrehozott bűnszervezet feltételezett vezetőjét . A csoport állítólag cégeket alapított, illetve inaktív cégeket vett át – amelyek közül néhánynak nem volt fizikai irodája, vagy több mint 20 éve nem nyújtott be adóbevallást -, hogy RRF-alapokra pályázzon. A csoport sikeresen megszerezte a 490 000 EUR összegű kezdeti kifizetéseket, majd a pénzt azonnal elszipkázta a cégek bankszámláiról.

.[/caption].

Ez az ügy egy másik nagyszabású EPPO-műveletet követett 2024 áprilisában, amelynek során négy országban 22 személyt tartóztattak le: Olaszországban, Ausztriában, Romániában és Szlovákiában. Jelenleg nyomozás folyik ellenük egy olyan szervezetben való állítólagos részvételük miatt, amelyet azzal gyanúsítanak, hogy két éven keresztül becsapta az olasz RRF-et 600 millió euróval..

A szervezet tagjai a kis- és középvállalkozások digitalizációjának, innovációjának és versenyképességének támogatására odaítélt vissza nem térítendő támogatásokra pályáztak, azzal a céllal, hogy segítsék üzleti tevékenységük külföldi piacokra való kiterjesztését.

Ezek az esetek nem elszigeteltek. Az EPPO 2023-as éves jelentése 233 aktív finanszírozási csalással kapcsolatos nyomozást mutatott ki az RRF-hez kapcsolódóan az uniós tagállamokban – a negyedik legnagyobb számú az EPPO által egy uniós programmal kapcsolatban folytatott aktív vizsgálatok száma . Ebből a 233 vizsgálatból megdöbbentő 179 már csak Olaszországban volt, és 33 vizsgálatot Ausztriában, a második legtöbb esetet felderítő országban fedeztek fel.

Az uniós intézmények és a nonprofit szervezetek körében egyre több kritika érte az RRF átláthatóságának hiányát. A korlátozott közzétételi követelmények – a tagállamoknak csak a 100 legnagyobb kedvezményezettet kell megnevezniük – és a külön az RRF-hez kapcsolódó országos weboldalak hiánya kihívást jelent az olyan felügyeleti szervek számára, mint az Európai Ügyészség (EPPO), az Európai Számvevőszék (ECA) és az OLAF (Európai Csalás Elleni Hivatal) számára a szabálytalanságok felderítése és üldözése..

Az EU Kohéziós Alapjával ellentétben, ahol a kiadásokat a tényleges költségek alapján ellenőrzik, az RRF teljesítményalapú rendszerben működik. A kifizetések a projektkiadások nyomon követése helyett a mérföldkövek és célok elérése alapján történnek. Az adatgyűjtés és a jelentéstétel hiánya jelentősen akadályozza az uniós intézményeket abban, hogy hatékonyan felügyeljék az RRF-et..

Az átláthatóság hiánya

A kritikusok szerint az RRF az átláthatóság hiánya miatt már a kezdetektől fogva hibás volt, ami olyan környezetet teremtett, amely a végrehajtási szakaszban csalásra és rossz gazdálkodásra volt hajlamos. Más uniós kezdeményezésekkel, például a Kohéziós Alappal ellentétben az RRF-et szabályozó jogszabály (2021/241 rendelet) nem tartalmaz szigorú követelményeket a jelentéstételre és a közfelügyeletre vonatkozóan.

Az RRF esetében az uniós tagállamok tekinthetők a végső kedvezményezetteknek. Következésképpen csak a tagállamoknak juttatott összegeket rögzítették és tették közzé, anélkül, hogy az egyes kedvezményezetteket (természetes és jogi személyeket egyaránt) részletezték volna a földi szinten. Nemzeti szinten az RRF-rendelet nem írta elő ezen információk nyilvánosságra hozatalát, az egyetlen követelmény az EU ellenőrzési mechanizmusai számára történő információszolgáltatás volt..

Az Európai Parlament más intézményekkel, például az európai ombudsmannal együtt folyamatosan sürgette az átláthatóság növelését. Egy 2021. novemberi állásfoglalásában a Parlament azt kérte, hogy gyűjtsenek adatokat “azokról, akik végül közvetlenül vagy közvetve részesülnekaz RRF finanszírozásából”.

Míg 2023-ban az Európai Bizottság tett néhány lépést az átláthatóság javítása érdekében azzal, hogy a tagállamoknak közzé kell tenniük a 100 legnagyobb RRF-kedvezményezettről szóló adatokat, amelyeket évente kétszer kell frissíteni, sokan, köztük Emily O’Reilly európai ombudsman, ezt nem tartják elegendőnek..

“Az ombudsman továbbra is úgy véli, hogy az összes végső kedvezményezettre vonatkozó nyilvános információk elengedhetetlenek az ezen alapok elköltésével kapcsolatos érdemi elszámoltathatósághoz” – mondta az Eurozine-nak az európai ombudsman szóvivője..

O’Reilly úgy látja, hogy “nincs ok arra, hogy az átláthatóság e szintjének megvalósítása miért lenne problematikus”, mivel “az RRF-rendelet már előírja a tagállamok számára, hogy a végső kedvezményezettek nevét összegyűjtsék a pénzeszközök ellenőrzés és ellenőrzés céljából”..

“Ez a részletesség” – tette hozzá a szóvivő – “lehetővé teszi annak megfelelő ellenőrzését, hogy az egyes projektek összhangban vannak-e a jóváhagyott célkitűzésekkel, valamint az esetleges összeférhetetlenség, csalás és korrupció nyomon követését”..

Az ombudsman 2022-ben vizsgálatot indított az RRF átláthatóságával és elszámoltathatóságával kapcsolatban. A Bizottságtól kapott válaszokat követően 2023-ban lezárta az ügyet, némi előrelépést tapasztalva.

Mindemellett O’Reilly folytatja az RRF Bizottság általi felügyeletét. Az Európai Parlament támogatásával a közelmúltban bírálta a közokirati kérelmek kezelésének késedelmét..

Az EK válasza: átláthatóság vagy átlátszóság?

Hogyan reagált a Bizottság az RRF átláthatóságával kapcsolatos egyre erősödő kritikákra? Azzal, hogy interaktív térképet tett közzé az RRF által támogatott projektekről a tagállamokban.

“Ezt a térképet rendszeresen frissítik és egyre több projekttel töltik fel. Jelenleg a térkép több mint 350, a tagállamok helyreállítási és ellenálló képességi terveiben szereplő intézkedésre vonatkozó információt tartalmaz” – mondta a Bizottság egyik tisztviselője az Eurozine-nak 2024 júliusában. “A térkép egy élő projekt, és a frissítésekkel a számok növekedni fognak” – magyarázta a tisztviselő.

Az olyan uniós tagállamokkal, mint Románia, Olaszország, Horvátország és Görögország egyenként több mint 100 beruházási folyamattal és 60 reformmal rendelkeznek, amelyeket RRF-finanszírozásra jelöltek ki, a térkép jelenlegi kínálata korlátozottnak tűnik. Az információk minősége jelentősen eltér az egyes országok között, egyesek részletes leírást, míg mások rövid áttekintést nyújtanak.

Az Európai Bizottság tisztviselője az RRF eredménytáblát emelte ki az átláthatósági intézkedések másik példájaként. Ez a platform célja, hogy átfogó adatokat szolgáltasson a tagállamok számára teljesített összes kifizetésről, a Bizottság által teljesítettnek értékelt mérföldkövekről és célokról, az RRF közös mutatóiról és országonként a 100 legnagyobb kedvezményezettről.

Egy 2023-as számvevőszéki jelentés azonban kritizálta az eredménytábla átláthatóságát, megjegyezve, hogy az nem hozta nyilvánosságra, hogy a közös mutatókra vonatkozóan közölt adatok – néhány kivételtől eltekintve – inkább becsléseket, mint konkrét számokat tartalmaznak. Ez megkérdőjelezi az RRF által bejelentett előrehaladás és teljesítmény pontosságát.

A jelentés arra is rámutatott, hogy az eredménytábla nem ismeri el, hogy egyes bejelentett eredmények nem feltétlenül teljes mértékben az RRF finanszírozásának tulajdoníthatók, mivel a tagállamok gyakran a reformok és beruházások végrehajtása terén elért általános előrehaladásról számolnak be, még akkor is, ha azt részben a nemzeti költségvetésekből vagy más uniós forrásokból finanszírozzák. Ez potenciálisan túlbecsülheti az RRF közvetlen hatását.

Az uniós felügyelet nem elégséges?

Az aggodalmak azzal kapcsolatban is egyre nőnek, hogy az EU mennyire képes ellenőrizni az RRF-alapok felhasználását, és ez a probléma a 2026-os határidő közeledtével egyre súlyosbodással fenyeget. Egy 2024 márciusában újságírókkal folytatott megbeszélésen Az Európai Számvevőszék igazgatója, Tony Murphy kiemelte a problémát, és “komoly fenntartásait” fejezte ki az RRF-alapok kifizetésével kapcsolatban..

Murphy aggodalmának középpontjában az RRF és a hagyományos uniós kiadások közötti felügyelet közötti éles különbség áll. Míg a rendes uniós költségvetési kiadásokat a Bizottság szigorúan ellenőrzi, és olyan intézmények felügyelik, mint a Számvevőszék és az OLAF, addig az RRF más modell szerint működik. Az RRF-alapok esetében a tagállamok nagyrészt önellenőrzést végeznek, ami jelentősen csökkenti az EU közvetlen felügyeletét..

Ez a felelősségáthelyezés – figyelmeztet Murphy – “növeli a szabálytalanságok vagy akár a korrupció kockázatát”. A problémát súlyosbítja számos nemzeti felügyeleti szerv felkészületlensége, amelyeknek gyakran inkább a kapacitás – és nem az akarat – hiányzik az alapok felhasználásának hatékony ellenőrzéséhez.

A 2022-es számvevőszéki jelentés is kiemeli a “minőségi eredmények” értékelésének nehézségeit az RRF teljesítményalapú modellje alapján. A jelentés szerint ez “többszörös értékítéletet igényel, ami többféle lehetséges értelmezéshez vezet. Ezen túlmenően ellenőrzési munkánk során többször találkozunk olyan mérföldkövekkel vagy célokkal, amelyek homályosan vannak meghatározva, ami azt jelenti, hogy nehéz megítélni, hogy megvalósultak-e vagy sem”.

Mégis 2023 végére a Bizottság az összes uniós ország által kitűzött mérföldkövek mindössze 19 százalékát tartotta kielégítően teljesítettnek a Számvevőszék legfrissebb, 2024 szeptemberében közzétett jelentése szerint .

A 2026-os határidő közeledtével a nyomon követési kihívás fokozódni fog. A végrehajtásból már csak két év van hátra, és a teljes RRF források egyharmadát – mintegy 170 milliárd eurót támogatásokban és 90 milliárd eurót hitelekben – már folyósították 2024 szeptemberéig.

Murphy hangsúlyozta, hogy az időnyomás jelentősen hozzájárulhat a források elkeveredésének kockázatához. Mivel a tagállamok sietve igyekeznek felhasználni a kiutalt forrásokat a határidő lejárta előtt, megnő a valószínűsége mind a nem szándékos költési hibáknak, mind az opportunista magatartáson és rövidítéseken keresztül történő szándékos visszaéléseknek..

A közbizalom veszélyben

Ezek a hiányosságok együttesen arra késztették Murphyt, hogy szkeptikusan nyilatkozzon a 2026-os határidő után is folytatni kell az RRF-et. Aggályait tetézi az a tény, hogy sok ország valóban küzd a helyreállítási és alkalmazkodóképességi eszköz végrehajtási ütemtervének betartásával.

Az olyan országok, mint Bulgária és Ausztria az RRF elkülönített költségvetésének egyharmadát vagy annál kevesebbet költöttek el. Még nagyobb aggodalomra ad okot, hogy két ország, a Hollandia és Svédország, még nem kaptak támogatási kifizetéseket, míg Írország csak 2024 júliusában kapta meg az első finanszírozási folyósítást .

Krzysztof Izdebski, az Open Spending Coalition EU, az EU-ban a nyílt, tisztességes és elszámoltatható közkiadások biztosításáért dolgozó aktivisták, újságírók és szakemberek összefogása, kijózanító képet fest..

“Az RRF-ről szóló félidős jelentések után” – hangsúlyozta – “azt látjuk, hogy sok ország késik a végrehajtással, sok beruházás még nem valósult meg. Szó van arról, hogy elhalasztják az RRF határidejét, mert nem mutat jól, ha sok projekt és reform nem kerül befejezésre”..

A késedelmek okai között vannak olyan “objektív problémák”, amelyekre az országoknak nincs ráhatásuk, jegyzi meg Izdebski, beleértve az olyan eseményeket, mint Oroszország ukrajnai inváziója, amely inflációt és áremelkedést hozott, vagy a munkaerőhiányt olyan országokban, mint Portugália és Németország.

Mégis, ezen események következményei messzemenőek lehetnek. Izdebski az EU-ba vetett közbizalom potenciális válságára figyelmeztet, ha az RRF végrehajtása elmarad az ígéretektől és elvárásoktól.

“A közvélemény nem objektív okokat fog látni, hanem az átláthatóság hiányával fogja összekapcsolni” – jegyezte meg. ‘Az Európai Bizottságnak meg kell majd magyaráznia, hogy az országok nem pénzt loptak, hanem komoly okai voltak annak, hogy az RRF-kezdeményezéseket nem tudták időben teljesíteni’..

“A pénzeszközök felhasználásának nagyobb átláthatóságával sokkal könnyebben észrevehettük volna, hogy nem költötték el időben, és ezt a nyilvánossággal is közölni lehetett volna” – tette hozzá..

Ha a projekteket és reformokat nem hajtják végre időben, és az okokat nem kommunikálják megfelelően, ezt kihasználhatja a szélsőjobboldal, amely tovább szíthatja az EU-ellenes hangulatot azzal, hogy az RRF-re mint kudarcra és pénzpazarlásra mutat rá.

A szakértők szerint egyszerű, kipróbált és bevált eszközökkel és forrásokkal már a kezdetektől fogva javítani lehetett volna az átláthatóságot. Luigi Reggi, a Monithon olasz nonprofit szervezet vezetője szerint “az egyik legegyszerűbb megoldás” az lehetett volna, ha az RRF esetében egyszerűen lemásolják az olaszországi Kohéziós Alapok esetében használt OpenCoesione portált, így az adatok könnyebben hozzáférhetővé válnak a nyilvánosság számára. .

A Reggi számára az RRF adataihoz való hozzáférés Olaszországban jelenleg fájdalmas, manuális folyamatot jelent. “Letöltöm az összes olaszországi adatot, majd kiszűröm az engem érdeklő területet, például a Bergamo tartományban lévő projektek listáját” – magyarázta Reggi. “Ezután át kell néznem az összes projektet, és meg kell találnom azokat, amelyek a legérdekesebbek lennének az ottani polgárok számára, akikkel együtt dolgozunk.”.

Szervezete azon dolgozik, hogy bevonja a fiatalokat és a nonprofit szervezeteket az uniós finanszírozású projektek nyomon követésébe saját közösségeikben, abban a meggyőződésben, hogy ez a bevonás építi az állampolgárságot és az uniós finanszírozási mechanizmusok – többek között, de nem kizárólagosan az RRF – megértését. A projektek és végső kedvezményezettjeik részvételen alapuló értékeléséhez eszközöket használnak.

Az olaszországi RRF-alapok tekintetében a Monithon együttműködött a Il Sole 24 Ore pénzügyi napilappal, hogy összeállította az összes RRF által finanszírozott óvoda interaktív térképét. A térképet az outlet honlapján tették közzé, egyúttal felhívást intézve az olvasókhoz, hogy küldjenek be róluk civil megfigyelési jelentéseket. A Monithon eddig viszonylag kevés bejelentést kapott a nyilvánosságtól, de tervezi, hogy többet tesz a nagyobb közönség bevonása érdekében.

Optimizmusra ad okot

A felügyeleti szervek és az őrszemek figyelmeztetései és az EU vezetésének az RRF-fel kapcsolatos álláspontja között figyelemre méltó szakadék van. A Bizottság számos magas rangú képviselője továbbra is lelkes az RRF hatékonyságával és az uniós finanszírozási kezdeményezéseken belüli jövőjével kapcsolatban.

Ez az optimizmus több okból is érthető, elsősorban azért, mert az EU-nak sikerült elkerülnie egy olyan súlyos pénzügyi válságot, mint amilyen a 2008-2009-es volt. Paolo Gentiloni gazdasági biztos hangsúlyozta, hogy “az európai gazdaság 2021 harmadik negyedévére – a vártnál jóval hamarabb – visszatért a pandémiát megelőző termelési szintre”. Ez nagyban különbözik attól, ami a pénzügyi válságot követően történt, amikor hét évbe telt, mire a termelés teljesen helyreállt.” .

Eulalia Rubio, a párizsi székhelyű Jacques Delors Intézet agytrösztjének vezető kutatója egyetért Gentilonival az RRF pénzügyi válság megelőzésében játszott szerepét illetően. “A NextGenEU bejelentése előtt” – magyarázta – “a kamatlábak ugrásszerűen megemelkedtek. A magas adóssággal rendelkező országok, mint Olaszország és Spanyolország, valódi válságban voltak, és a pénzügyi piacok nagyon feszültek voltak. Jelentős volt a kockázata annak, hogy újabb pénzügyi válságba kerülünk, és az RRF megakadályozta ezt”..

Rubio rámutatott a különböző országok által végrehajtott reformok sikereire is. “Néhány olyan reformot, amelyet néhány uniós országban nehéz volt elfogadni, mint például a spanyolországi munkaerő-piaci reform vagy az olaszországi igazságügyi reform, legalábbis részben az RRF-nek köszönhetően fogadtak el.” .

Rubio azonban figyelmeztetett, hogy e reformok hatásának becslése kihívást jelent. “Vegyük például Magyarországot. Elfogadta az igazságügyi reformtörvényt. A kérdés az, hogy végrehajtják-e, és ha igen, hogyan’ – mondta.

Gentiloni vitába szállt Murphy azon állításával, miszerint az RRF határidejének betartása lehetetlen. Hangsúlyozta, hogy az összes mérföldkő és célérték több mint fele várhatóan 2024 végéig teljesül, és megismételte, hogy “a 2026-os határidő szilárd”, és sürgette a tagállamokat, hogy tartsák fenn vagy gyorsítsák fel az összes kötelezettség teljesítésére irányuló erőfeszítéseiket..

Gentiloni amellett is kiállt, hogy az RRF állandó uniós finanszírozási eszközzé váljon, azzal érvelve, hogy a jelenlegi “ideiglenes jellege”megakadályozta, hogy a blokk “a közös hitelfelvétel összes előnyét” kihasználja..

Az RRF kialakítása “hasznos tervezet” lehet a jövőbeli uniós kezdeményezések számára. Ez azt jelzi, hogy a Bizottság néhány magas rangú képviselője szélesebb körben lelkesedik és támogatja az RRF-et, beleértve annak jelenlegi működési módját is. A Bizottság néhány magas rangú képviselője körében.

Az Európai Számvevőszék lehetséges csalásra és korrupcióra vonatkozó figyelmeztetései ellenére Valdis Dombrovskis, a Bizottság ügyvezető alelnöke azt javasolta, hogy az EU-nak kevesebb, nem pedig több ellenőrzést kellene gyakorolnia az RRF kifizetései felett.

A helyreállítási és rugalmassági eszköz félidős értékelését bemutató sajtótájékoztatón a Bizottság által készített félidős értékelést ismertetve idézte a tagállamoktól érkező visszajelzéseket, amelyek “nagyobb rugalmasságot és egyszerűsítést” követeltek az adatgyűjtési követelmények halmozása tekintetében az ellenőrzés és az ellenőrzés céljából. Dombrovskis ragaszkodott ahhoz, hogy a jelenlegi ellenőrzések és auditok elegendőek..

Az EU költségvetési biztosa, Johannes Hahns egy lépéssel tovább ment, és azt sugallta, hogy nem ellenezné a teljes uniós költségvetés “teljesítményalapúvá” tételét a költségalapúság helyett, ahogyan az az RRF esetében is történik.

Ez potenciálisan csökkenthetné az uniós kiadások általános felügyeletét, ami aggodalmakat vetne fel az elszámoltathatósággal és a csalás megelőzésével kapcsolatban..

Az óra ketyeg

Hahns elképzelése a teljesítményalapú uniós költségvetésről egy kulcsfontosságú tényezőtől függ: az RRF végső sikerétől. Ahogy azonban az RRF a 2026-os határidő felé rohan, fennáll annak a veszélye, hogy nem csak gazdasági ígéreteitől marad el, hanem az uniós intézményekbe vetett közbizalmat is alááshatja.

Ha az RRF nem éri el magasra törő céljait – és nem sikerül hatékonyan kommunikálni, hogy miért -, akkor fennáll a veszélye, hogy az euroszkeptikusok gyülekezési pontjává válik. Különösen a szélsőjobboldali csoportok állnak készen arra, hogy kihasználják a vélt kudarcokat, és az EU kiemelt gazdaságélénkítési programját az intézményi inkompetencia szimbólumává változtassák.

Az EU most kritikus próbatétel előtt áll: Képes-e kezelni az átláthatósággal és a csalással kapcsolatos aggályokat, miközben biztosítja az RRF időben történő és hatékony végrehajtását? A válasz valószínűleg évekre meghatározza majd az EU költségvetési politikájának jövőjét és az intézménybe vetett közbizalmat. Ahogy az óra ketyeg, az európai projekt tétje még soha nem volt ilyen nagy.

Translated by

Co-funded by the European Union

Translation is done via AI technology. The quality is limited by the used language model.